Szegfűbors (Pimenta dioica) Skandináviában és Németországban heringételekhez, Európa többi országában főleg édességek, befőttek, karácsonyi sütemények ízesítésére használjuk.Származás
A szegfűbors Közép-Amerikában, Nyugat-Indiában honos és termesztett fás szárú növény. Legnagyobb mennyiségben Jamaicában és Indiában termesztik. A XVI. században a spanyol hódítók hozták be Európába, ahol kiterjedt használata csak a XVI.-XVII. századtól jellemző.
Jellemzés
A szegfűbors termését zölden szedik, és szárítják addig, amíg a benne lévő magvak zörögni kezdenek. Az így nyert fűszer íze a borsra, a fahéjra, a szegfűszegre, és a szerecsendióra emlékeztet.
Eltarthatóság, tárolás
A szegfűborsot, a többi szárított fűszerhez hasonlóan, tároljuk száraz, hűvös, fénytől védett helyen.
Elkészítés, felhasználás
Skandináviában és Németországban heringételekhez, Európa többi országában főleg édességek, befőttek, karácsonyi sütemények ízesítésére használjuk. Apropó, ha már tél és Karácsony, akkor nem feledkezhetünk meg a forralt borról sem, aminek elengedhetetlen fűszere.
Vitaminok, ásványok
Hatóanyagai az illóolaj (eugenol, cineol, fellandrén, kariofillén), a zsírosolaj és a gyanta.